Titkos vágyódás (?)
(Seung-gil Lee x Phichit Chulanont)
Yuri!!! on Ice szösszenetgyűjteményem első darabja: Seung-gil gondolatai Phichitről.
– o –
Phichit Chulanont bosszantóbb volt, mint az a lány, akinek mindig elfelejtette a
nevét – vagy csak el akarta felejteni? –, pedig – egyelőre – nem zaklatta őt minden áldott nap több tucat, ostoba
telefonhívással. Phichit Chulanont nem akarta ráerőszakolni magát, sőt meg sem
kísérelt a közelébe férkőzni, Seung-gil mégsem tudta kiűzni az elméjéből.
Seung-gil a versenynek és a kutyájának
élt, Phichit Chulanont viszont annak, hogy mindent és mindenkit megörökítsen az
utókor számára. Arra is fogadni mert volna, hogy a legkevésbé sem érdekelték a
pontszámok. Valami egészen más járhatott a fejében, mialatt a jégen siklott, de
hogy mi, azt talán csak Phichit Chulanont legközelebbi barátai tudhatták.
Seung-gil nem tartozott közéjük. Ha bárki is fel akarta volna címkézni a
kapcsolatukat, akkor az „ismerős” vagy „vetélytárs” kifejezést használta volna.
Persze erre sosem került sor. Mivel nem adtak rá lehetőséget, hogy
érintkezzenek, senki sem boncolgatta – még az irritáló női rajongók sem –,
pontosan milyen viszonyban állnak egymással.
Phichit Chulanont mosolya ragyogó volt –
és veszélyes, Seung-gil számára túl
veszélyes.
Seung-gil szerette kielemezni a versenyzők
programjait – igazából csak analitikus szemmel vizsgálta az előadásaikat, semmi
többel –, Phichit viszont akkor is mosolygott, ha elhibázta az egyik ugrását.
Letette a kezét? Na és? Pillanatok alatt úgy viselkedett, mintha mi sem történt
volna. Szórakoztatta a közönséget, és a közönség cserébe imádta őt. Seung-gil
sem szűkölködött rajongókban, ám egyikük sem motiválta a versenyszáma alatt:
ugrott, mert ugrania kellett, számolt, mert minden egyes másodperc, amit a
jégen töltött, igenis számított, aztán bosszankodott, ha vétett. Phichit
Chulanont nem foglalkozott ilyesmikkel, ő valami teljesen mással törődött,
arcáról pedig nem lehetett levakarni a jókedvű – mit jókedvű?, irritáló, helyesbített
magában Seung-gil, ez véletlenül sem más,
mint irritáló – mosolyt.
Phichit Chulanont egyszerűen csak Phichit
Chulanont volt, Seung-gil pedig Seung-gil.
Ég és föld, tűz és víz.
Seung-gil félretette ugyan a telefonját,
de még egyszer, utoljára vetett egy pillantást a képernyőjére.
A
fotó.
Celestino Cialdini lőhette, miközben
gyakoroltak, és Phichit kipirultan, ajkán széles mosollyal pózolt a kamerának. Veszélyes volt, Seung-gil számára túl
veszélyes, mégis elgondolkodott
rajta, hogy visszahúzza magához a telefont.
(Vajon
haltak már bele emberek egyetlen lájkba?)
(Nem
valószínű.)
Előző este az ujja már majdnem megérintette… de csak majdnem.
(Talán
most?)
És abban a pillanatban az az átkozott
telefon ismét megszólalt.
Sara
Crispirno.
– Már megint az a lány – horkant fel.
Nem habozott.
Sokkal egyszerűbb volt kinyomni egy nem
kívánatos személy hívását, mintsem azt tenni, amire már napok óta készült:
bekedvelni Phichit Chulanont több tucat képéből legalább egyet.
– Majd holnap – döntötte el. Phichit úgysem
szűkölködött a fotókban. – Majd holnap megteszem. – Azzal kikapcsolta a
telefonját, majd visszatért a jégpályára, hogy folytassa a szabadprogramjának
gyakorlását. A Négy Kontinens várta.
Készült:
2017. 01. 26. – 03. 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése