Tanmoku Ki x You Keika – Az óceán nyugalma (egyperces)

SPIRITPACT

/Ling Qi/Soul Contract/Spiritpact/

Életem első kínai képregénye/sorozata, de pillanatok alatt a szívembe zártam a szereplőket. Ritkán fordul elő, hogy valami ennyire nagy hatással legyen rám. Először a japán feldolgozást láttam belőle, de rögtön az 1. évad darálása után már kerestem is a képregényt angolul, mostanra pedig ott tartunk, hogy úgy döntöttem, elárasztom az internet világát Spiritpactos szösszenetekkel, ha már angolul is annyira keveset találtam! Aki esetleg nem látta vagy olvasta, annak mindenképpen ajánlom! Ha kicsit kapkodósnak is tűnik a történetvezetés, az tényleg csak azért van, mert a 10 részes 1. évad konkrétan vagy 100 fejezetnyit ölel fel a képregényből, így hát… nyilván nem lehet mindenre kitérni. De egy humoros és (szerintem) jól megrajzolt történetet láthatunk a képernyőn.

Ezt a szösszenetet a 2. évad 1. része ihlette, amikor Tanmoku Ki megosztotta Keikával a lelkét. ^^ Néhány gondolat csupán Tanmoku Ki részéről, némi spoilerrel a 2. évad többi epizódjára (khm, Shouken), de várhatóan érkeznek tartalmasabb szösszenetek is. Meghagytam a japán neveket – Duanmu Xi à Tanmoku Ki, Yang Jinghua à You Keika –; igazából attól függően terveztem használni őket, hogy éppen melyik jelenet ihlet meg, de ezen még gondolkodom.

Jó olvasást kívánok az erre tévedőknek! Tessék nézni és olvasni Spiritpactot, nem ér benneteket csalódás! ;)

Az óceán nyugalma

Tanmoku Ki lelkének óceánja szemgyönyörködtető volt, ha éppenséggel nem tombolt vihar. Az örvényként kavargó kétségbeesés fekete, ám szűkös formát öltött, persze megszabadulni tőle nem lehetett. A múlt fájdalmas emlékei rejtőztek mögötte, amiket Tanmoku Ki megkísérelt mélyen eltemetni magába, hogy az a fiú, aki az éneklést és a vidámságot hajszolta, örökre a feledésbe merüljön. Valaki más vette át a helyét, egy olyasvalaki, aki méltónak bizonyult a családfői pozícióra, s aki soha többet nem okozott csalódást a nagymamának. A nagymamája akkor elmagyarázta neki és meg is értette vele, hogy miért kell lemondani az álmairól.

A zene, halott barátjának és első szerelmének énekhangja – persze –, valahányszor lehunyta a szemét, elkísérte az álmok birodalmába. Attól a naptól fogva egyszer sem élvezte az éjszakákat, sem azokat a magányos perceket, amikor alvásra kényszerült; majdnem mindig viharral a szívében, verejtékben úszva tért magához. Nem mondhatni, hogy ezen változtatott valamit Keika megjelenése az életében – de maga az egész élete gyökeresen megváltozott attól fogva, hogy lett egy lélekárnyéka. Sosem vágyott lélekárnyék után, ám You Keika nélkül nem tudta többé elképzelni az életét.

Míg ő még csak egy fiú volt, tizennyolc sem, addig Keika felnőttként és férfiként halt meg, mégis… Tanmoku Ki gyakran érezte úgy, hogy kettőjük közül ő az igazi felnőtt. Mulatatta, olykor bosszantotta Keika szeleburdisága, sosem volt egy perc nyugta sem, folyton azon kellett aggódnia, hogy nem sodorta magát bajba, amiből aztán nem tud egymaga kimászni. Nem akarta elveszíteni őt. Annyi fájdalmas pillanat után végre volt valaki, aki értelmet adott az életének.

You Keika nem is lett volna You Keika, ha nem figyelt volna fel a háborgó óceánra, a fekete örvényre, mely magába akarta szippantani Tanmoku Kit minden egyes alkalommal, amikor álomba szenderült. Tanmoku Ki elrejtette a szeme elől a fájdalmat és a kétséget, és amikor megcsókolta, úgy csókolta meg, hogy tudta, utólag nem lesz rá elfogadható magyarázata, hogy miért tette. Feloldani a távolság alól? Megtette. Esélyt adni neki, hogy megérintsen dolgokat? Réges-rég eljátszotta már. Megmutatni neki a lelkének óceánját? Keika, aki mindig zavarba jött, elpirult, miközben azt kezdte magyarázni, hogy mindketten férfiak, és igazán találhatna valamilyen más módot az ilyen spirituális dolgokra. Valami olyasmit, ami nem csók. Erre most mégis megcsókolta, s Keika lehunyt szemmel, csípőből viszonozta azt.

Tanmoku Ki úgy érezte, a lelkében sosem nyugodott még ennyire békésen az óceán – és mindezt egyvalakinek köszönhette, a lélekárnyékának, akit végre-valahára a karjában tarthatott, míg csak élt.

Készült: 2018. 04. 14. – 04. 15.